Linzenbold Éva sekrestyéssel állunk a majtényi templomban. Ugyan már beköszöntött a tavasz, ezen a kedd reggelen csípős szél hirdeti, van még ereje a télnek. A templomba belépve évszázadosnak tűnő hideg veszi körül az érdeklődőt. Méltóságteljes az 1795-ben felszentelt istenháza. Kilenc Madonna-ábrázolás van az oltár körül, ha lehet ilyet mondani, a legkülönlegesebb ezek közül a majtényiak öltöztetős Szűzanya-szobra. Amelynek mindahány színből van több rend ruhája. Fehérből például három. Azért van több - magyarázza türelmesen a sekrestyés -, mert mindegyiket ajándékba kapta az egyházközség. Az adományruhák némelyike már idejétmúlt - teszi hozzá a beszélgetőtárs. Van közöttük olyan, amelyet még a múlt század elején varrtak. Annak szabása, anyaga már nem az igazi - derül ki. Profán gondolat - a majtényi Szűzanya is követi a divatot - suhan át a riporterben, ám a szobrot tekintve el is rejtőzik a nem ide illő idea...
Időről időre szerte a Kárpát-medencében szó esik a majtényi ritkaságról - amely egyébként hajdanán korántsem volt különlegesség Európa nyugatabbi részén. Aztán évtizedekig feledésbe merül a „szenzáció". Tavaly például az RTV magyar adásának stábja forgatott a templomban. A beszélgetés során szereztek tudomást a „nevezetességről", s később forgattak egy külön riportot a szoborról. Nem sokkal később a Duna TV stábja is ellátogatott Nagymajtényba (az akkor készített riportot ide kattintva tekintheti meg). A nyomtatott sajtóban kevesebbszer tűnik fel a majtényi szoborcsoport. A katolikus nyomtatványok jelentenek ez alól kivételt: több alkalommal feltűnt már naptárakban a szoborról készült felvétel. Amúgy az is megesett már, hogy az idelátogatók külön kérték, mutassák meg nekik azt az öltöztetős szobrot, amelyet látták a tévében.
A svábokat közel háromszáz éve telepítették be Nagymajtényban. A szobrot ők hozták magukkal az óhazából, azt viszont nem tudni, hogy az indulás előtt közvetlenül alkották, avagy már több ideje tisztelték rajta keresztül az Istenanyát. Az eredeti szobornak is mozdíthatók voltak a végtagjai, de az 1900-as évek elején a korabeli plébános visszaküldte Németországba az alkotást, s a renoválás alkalmával még inkább hajlíthatóvá tették a majtényi Szűzanya-szobrot. A csuklóját, a könyökét, a vállát, a nyakát, a derekát, a lábát pedig forgóban és térdben lehet mozgatni a Madonnának, míg Jézusnak „csak" a kezei emelhetők. A gyermekszobrot leemelik, s ott adnak „rá" más ruhát, a Szűzanya szobrát ellenben nem praktikus leemelni a magasból, inkább a létrán egyensúlyozva öltöztetik. Ezért kellett hát mozdíthatóvá tenni az ilyen alkotásokat. A majtényiaknak vélhetően azért különösen kedves ez a szobor, mert az óhazához köti őket. Az új haza szentjei is feltűnnek egyébként a templomban: Szent István és fia, Szent Imre, valamint Szent László és Szent Erzsébet egy-egy ábrázolását fedezzük fel a főbejáratnál - Szent Margitnak nem jutott hely a négyajtós kapun...
Hatalmas a templom. Hajdanán Nagymajtény az egyik legnépesebb és életképesebb sváb település volt Szatmár megyében. Mára körülbelül 600 fősre zsugorodott az itteni római katolikus közösség. Igen nagy feladatot ró a templomfenntartás rájuk. A tetőfelújítás nagyon is szükséges. Próbáltak erre európai uniós forrást bevonni, pályázatuk nem nyert. Műemléktemplom, tehát a messzi Bukarestből kell engedélyt kérni a beavatkozásra, pénzt ilyen célra ellenben igen nehéz onnét szerezni... A megyéspüspökség igyekszik támogatásra szert tenni, hogy megkezdődhessen végre a rendbetételi munka. Egy időben olajfűtéses kályhákat kapott a nagymajtényi templom is. Valamelyik sarokban tárolták, mivel egy ekkora építményt nem lehet befűteni. Ha valami csoda folytán lenne is pénzük a padlófűtéses megoldásra, ablakon való pénzkidobás lenne annak üzemeltetése, hiszen szentmisékre hét közben egy alkalommal, vasárnap pedig szintén egyszer kerül sor. Ezekre előfűteni a templomot pedig nem érdemes.
Óvva öleli magához a nagy hidegben gyermekét...
Kirbájkor megtelik a templom